9 hónapig és 2 napig éltem a Föld nevű bolygón, de 2007.05.07. óta már a Kutyamennyországban vagyok, ami egy szuper hely, nagyon sok kutyus barátom van már itt, és minden töpiből van :)) Azért kicsit hiányzik a másik életem, ott kellett hagynom a Gazdimat, a Gazdaasszonyomat és a szerelmemet is, aki történetesen egy másik lány kutyus volt. Hiába, modern korban élünk :))
Nagyon szép kis életem volt, azért születtem meg, hogy a Gazdiéknak sok-sok boldog percet szerezzek, még ha nem is hosszú ideig. 6 és fél hónapot éltem velük, ezt sosem fogom elfelejteni. A Gazdiék az első napon a Foltos Fülű Füles Falánk Fanni nevet adták nekem, de igazából szinte minden voltam, csak Fanni nem :) Hívtak Büdikének, meg Malackának, meg éppen ahogy sikerült. Hallgattam mindre :)
Kicsit farnehéz kutyus voltam, nem mindig sikerült a nagy popómat feltenni mindenhová. Így utólag belegondolva lehet, hogy nem kellett volna mindent megennem :) A töpi volt a kedvenc kajám, no meg a sült kacsahát... hmmm... hogy annak milyen isteni íze volt?! Furfangos voltam ám, hamar rájöttem arra, hogy ha valamit nem teszek meg, akkor a Gazdiék kajával próbálnak rávenni :) Ugyanakkor ez hátrány is volt, mert töpivel mindent elértek nálam :) Képzeljétek, még azt is sikerült elérnem, hogy azt a fránya száraz tápot leöntse nekem a Gazdaasszony tejcsivel. Ehhez csak annyit kellett tennem, hogy megálltam a táp mellett, és a kék szemeimmel könyörgően néztem hol rá, hol a hűtőre :) /javaslom, próbáljátok ki ti is ;)/
Mikor azt mondtam, mindent megettem, akkor nem túloztam, jöhetett nekem a papír, a műanyag, a saláta, mindenféle zöldség... sőt még a chili szósz is. Igazából tényleg mindegy volt, mi az, csak csillapíthassam az örök étvágyamat! :)
Szerettem otthon lenni, sokat játszottam a szerelmemmel, Judyval; a pótmamámmal Lizzel; a legjobb barátommal, Morzsival... imádtam a Gazdimat, Ő még a Gazdaasszonytól is megvédett, ha rosszat tettem! Valójában nem is csináltam semmi rosszat, csak szétrágtam mindent :) Nem hiszem, hogy ez akkora gond lenne :) Egy-két zokni, cipő, szivacs... semmiség! Amire különösen büszke vagyok, hogy még a Bobi-babámat is szét tudtam szedni!! :) Csak az a fránya tüskés labda fogott ki rajtam. Pedig elhihetitek, hogy sokszor megpróbáltam szétrágni, de nem ment. Volt egy kötelem is, azt sokat nyúztam, de még nagyjából ép állapotban hagytam ott.
Nagyon-nagyon sok emlékem van, amiket sosem fogok elfelejteni! Köszönöm ezt a Gazdiéknak, és Judmorgónak! Hiányoztok ám nekem! Sokat gondolok Rátok, és hiszem, hogy még találkozunk!
Szeretettel: Fancsika

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!